. : Chikán Bálint: A PORTRÉ MESTERE, CSÉRI LAJOS

Cséri Lajos mestere a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, 1946 és 1953 között a magyar éremművészet egyik meghatározó személyisége, Ferenczy Béni volt. Nyilván ennek is köszönhető, hogy Cséri művészi tevékenysége az érmészet felé orientálódott. Cséri 1990-ben rótta le kegyeletét hajdani tanára előtt, beszédesen szép portrét mintázva róla. Az érmen ott látjuk Ferenczy Béni mellett egyik legismertebb szobrát, amely az ütközetben elesett magyar szabadsághős-költőt, Petőfi Sándort ábrázolja.

A KLASSZICIZMUS JEGYÉBEN

Cséri Lajos éremművészete a hatvanas évek közepén bontakozott ki. Ekkor Magyarországon a posztimpresszionizmus nagyjait, Van Gogh-t, Gauguint és Cézanne-t azóta sem múló, rendkívüli tisztelet övezte. Cséri remekbe szabott érmeket mintázott a három óriásról, mindegyikhez azok önarcképeit használva modellként. A Van Gogh-érem az amszterdami Van Gogh Múzeumba került. Erről hosszabb tanulmány jelent meg a múzeum által 1967-ben kiadott Van Goghiana-ban, Mark Edo Talbaut szerzőségével. Ebben olvashatjuk: "Cséri Lajos az érem hátoldalán Van Gogh Csillagos éjszakájának megmintázásával maga is főművet alkotott... Csak gratulálhatunk ehhez az előadáshoz, mert ez elárulja a szobrászművész kivételes tehetségét." Cséri a hetvenes évek elején Amerikába ment, hogy az Egyesült Államokban érmészetet tanítson. Ekkor kerül közelebbi kapcsolatba az amerikai kultúrával, s természetesen ez azt eredményezte, hogy olyan érmek kerültek ki műterméből, amelyek oda kötődtek. Így legszebbként a Walt Whitman-portrét emelhetjük ki, s nem feledkezhetünk meg a kissé később mintázott Szent Elizabeth Seton, az első amerikai szent arcképéről sem. Ez utóbbi profilból készült portré, amely szép, hűvös klasszicizmusával a Whitman-i romantikus expresszionizmus ellentételének bizonyul. A művész munkásságát közelről ismerő művészettörténész-barát, Csorba Géza, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese a Hemingway-portrét emeli ki, mondván, hogy ennél Cséri "kitűnő karakterérzékkel adja vissza azt a kollektív vonást, azt a kalandvággyal konzervált "kamaszos" kifejezést, amely Melville-nek, Jack London-nak, Hemingway-nek s talán egy kissé minden amerikainak mind szellemi, mind fiziológiai értelemben jellemző sajátja". Cséri Lajos érmeinek modelljei általában maguk is alkotók, színészek, írók, zenészek, képzőművészek. Ezeken kívül leggyakrabban tudósok vagy történelmi személyiségek (magyar királyok) ábrázolásával találkozunk az életmű tanulmányozása során. Ez utóbbiak sorozata annyiban sajátos, hogy keverednek bennük a megmaradt korabeli ábrázolások alapján készült portrék az úgynevezett fiktív portrékkal, amelyek olyan személyekről készültek, akiknek igazi, valaha volt arcát nem őrizte meg az idő. Ezekkel rokonítható, épp a fiktív jellege miatt, a bibliai Mózesről készült portréja is. Ez elsősorban abban különleges, hogy a portré mellett megjelenő attribútum: a két kőtábla hozzásegíti a művészt, hogy egy nagyon egyszerű, mégis tökéletes rajzi ötlettel megoldja azt, hogy a tízparancsolatból kiemeljen egyet. S mily meglepő: a IV. parancsra mutat Mózes ujja! "Tiszteld apádat és anyádat..." Ezáltal vált ez az érem Cséri Lajos életszemléletének, családcentrikusságának szép, tiszta megfogalmazásává. S ha már ennél a fontos életszemléleti mozzanatnál tartunk, itt említem meg édesanyjáról mintázott egészalakos érmét, amelyen a mama királynői tartását talán éppen ez az életeszmény határozta meg. Gyakori még az is, hogy barátait, ismerőseit mintázza meg, mintha csak éppen "emlékképet" rögzítene magában. Azonban ezek a portrék is hozzásegítik ahhoz, hogy a kiemelkedő művek karakter-kifejezése egyre erőteljesebb legyen. L. Kovásznai Viktória, a magyarországi érmészet kiváló ismerője és teoretikusa a Numizmatikai Közlönybcn megjegyzi: "Cséri oeuvre-jében szokatlanul sok a szembenéző portré, amit a művész alapos rajzi felkészültségével és modelljeihez való alázatos közelítéssel lehet magyarázni."

A MŰVESZPORTRÉK

Amint már említettük, a legtöbb arckép képzőművész társakról készült. 1971-ben kitűnő Dürer-portrét mintázott. Ez ma a nürnbergi Dürer Múzeumban látható. Amerikából hazatérve Csontváry Kosztka Tivadar festőművésznek, a magyar festőművészet kiemelkedően fontos, nagyszerű alkotójának arcmását mintázta meg, akinek géniuszát éppen most Európa-körúton bemutatott életműve teszi megismerhetővé országunkon kívül is. Csontvárynak van egy úgynevezett palettás önarcképe, ez adta az alapot az ábrázoláshoz. Ennek következtében, mivel mutatis mutandis hűen követi a festő kompozícióját, a fej mellett még egy kis táji részlet is megjelenik az érmen. A szobrász kicsit romantikusabban látja a festőt, mint ahogyan ő ábrázolta magát. Erre azért érdemes odafigyelni, mivel az ugyanekkor készített Nagy István festőművész portrénál azt állapíthatjuk meg, hogy az viszont tartózkodóbb, szárazabb, mint a festői életmű. E tények arra mutatnak rá, hogy Cséri, miközben a maga eszközeivel a művésztárs alkotásainak hangulatát is visszaadja, olyan rejtett dimenziókra bukkan, amely a felületes képnézőnek (esetleg) fel sem tűnik. Ugyanebben az évben, 1973-ban mintázta Rembrandt-érmeit, amelyekről az aggastyán Rembrandt meggyötört arca pillant ránk. Később elkészítette a magyar származású, világhírű Bauhaus-tanár, Moholy Nagy László portréját. Figyelmét egyre inkább hazai művészeink megmintázása kötötte le. Kmetty Jánosról, a magyar kubizmus atyjáról, aki Cséri Lajos főiskolás korában a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára volt, szintén készített érmet. Portréja elkészítésével tisztelgett a művész Tóth Menyhért előtt, akit korábban méltatlanul mellőztek a magyar művészetben, s csak élete utolsó idejében, többek között éppen Cséri Lajos közbenjárásával "fedeztek fel". E festői festőt lágyan formázott háttérből emeli ki, elsősorban a figura tiszta, egyszerű emberi karakterét, s nem művész voltát hangsúlyozva.

A DANTE-SOROZAT

Minden művésznek vannak olyan művei, amelyeket mint legfontosabbakat tart számon vagy ő, vagy a róla szóló irodalom. Nos, Cséri Lajos esetében megállapíthatjuk, hogy portréművészete mellett van egy több éve állandóan gyarapodó műtárgyanyaga, amely egybehangzó vélemények szerint a legfontosabb alkotói sorozata. Ennek témája Dante és az Isteni Színjáték. 1981-ben kezdte a sorozatot egy Dante-portréval és egy Pihenés a várakozás szikláján című "idézet" megmintázásával. A Dante-portréhoz egy egészalakos Dante is kötődött, s Raffaello rajza nyomán is készített egy Dante-portrét. Az előző két érem ma Ravennában, a Dante Múzeumban látható. Ezt követően rendszeresen részt vett a ravennai Dante-pályázatokon, kiállításokon. 1985-re az Előhangot mintázta meg: "Az emberélet útjának felén / egy nagy sötétlő erdőbe jutottam/ mivel az igaz utat nem lelém." Már a Várakazás... jelenetnél feltűnhetett, hogy milyen expresszivitással ábrázolja a művész a természeti közeget. Mintha a portrétól vagy az azokkal együtt járó sok-sok kötöttségtől való szabadulás a szabadság mámorává változna, oly szabadon mozgatja meg Cséri Lajos a tájat, amelybe figuráját vagy figuráit helyezi. 1987-ben egy olyan elvont részletet választ a Színjátékból, amely szinte csak szimbolikus ábrázolással közelíthető meg. A Pokol XIII. éneke, Az eleven liget címet viseli. "Emberek voltunk, fává kellett lennünk..." - írja a 37. sor, s Cséri az önpusztítóknak ezt a szörnyű sorsát ábrázolja. 1989-ben az isteni párost, Dantét és Beatricét mintázta meg, s az idei évben, 1994-ben a kompozíciót kiegészítette annak negatívjával, hogy így nyitni, csukni lehessen, mint egy könyvet, akár egy Dante bibliát. 1991-ben a Csillag címmel készült el a Paradicsom XIV. énekének 83-84. sora alapján az új ravennai mű: "...már följutottam / hölgyemmel felsőbb üdvnek csillagára." Majd az idei évben egy olyan csodálatos Beatrice-portrét készített, amely záróműként szinte ars poetica nemcsak a dantei műről, a női szépségről, de egyáltalában az általánosan megfogalmazható Szépről. Olyan magabiztosnak érezzük a Beatrice-portrén a formát, a vonalat, a változtathatatlan tökéletességet, mint ha Cséri Lajos a klasszicizmus jegyében az életművében keresett normát mutatná be, amelyet most megtalált.